Sok mindent viszünk magunkkal a múltból. Régi történeteket, sérelmeket, félelmeket, kimondatlan mondatokat, kapcsolatokat, amelyek már véget értek, mégis tovább élnek bennünk.
Néha nem az tart vissza minket, ami előttünk van, hanem az, amit még mindig magunkkal cipelünk.
Az elengedés azonban nem azt jelenti, hogy kitöröljük a múltat, vagy úgy teszünk, mintha nem történt volna meg. Inkább azt, hogy felismerjük: ami egyszer része volt az életünknek, annak nem feltétlenül kell továbbra is meghatároznia a jelenünket.
Ezen az alkalmon befelé figyelünk, és ránézünk arra, mi az, amit talán már készen állsz letenni.