Ha minden egyszerre létezik, hogyan lehet előző élet?
A lineáris idő fogalma, amely szerint a múlt, a jelen és a jövő egymás után következik, és amely szerint te előbb gyermek voltál, majd felnőtt lettél, és korábban „előző” életeket éltél, valójában a fizikai érzékelés és az egó által teremtett illúzió. A lineáris idő, az a hit, hogy a pillanatok egymás után, folytonos vonalként haladnak a múltból a jövőbe, valójában egy közösen elfogadott alapfeltevés, egy játékszabály, amelyet azért kényszerítettünk magunkra, hogy a fizikai sűrűségben elmélyülten koncentrálhassunk a darabunkra.
Képzeld el az életedet, mint egy könyvoldalt. A jelenlegi éned lineárisan olvassa ezt az oldalt, balról jobbra, sorról sorra, gyerekkortól a felnőttkorig. De a teljesebb „felső” éned az egész oldalt egyszerre látja, sőt, képes a betűket visszafelé vagy függőlegesen is összeolvasni, teljesen új értelmet adva az egésznek. Felnőttként is pontosan tudod, hogy a gyermek nem tűnt el belőled: az a személyiség, aki egykor voltál, ugyanúgy eleven és tiszta maradt a lelked mélyén, ahogyan a felnőtt jövőbeli lehetőségei is láthatatlanul ott lapultak már a gyermekben.
Ha TV-t nézel, tudod, hogy azon az egy csatornán kívül amire fókuszálsz, ott van még legalább 50 másik. Bármelyikre átkapcsolhatsz, de ettől még nem szűnnek meg azok a jelenleg futó csatornák, csak figyelmedet az általad kiválasztott egyen tartod. Az életek, a jelenlegi életed múltja is egy időben zajlanak, így nem valós azt feltételeznünk, hogy a múltad merev, engesztelhetetlen kényszerekkel határozza meg a jelenedet. Valójában folyamatos, azonnali visszacsatolás és energetikai áramlás működik közted és a többi éned között; a jelenlegi döntéseid gyógyítóan hathatnak a „múltbeli” énjeidre, és a „jövőbeliek” is segítséget nyújthatnak neked a jelenben. Mivel a múlt és a jövő egyszerre vibrál a jelenben, ha most, a jelen pillanatban megváltoztatod a hiedelmeidet és a fókuszodat, azzal visszamenőleg átprogramozod és megváltoztatod a múltadat is sejtszinten, neuronális szinten és genetikai kódok szintjén egyaránt.
A múlt éppolyan képlékeny és tele van teremtő lehetőségekkel, mint a jövő.
Ha nem lenne tér és idő, a teremtési folyamat azonnali lenne: amire gondolnál, az abban a pillanatban előtted állna, így viszont nem tapasztalhatnád meg a teremtés gyönyörű, lassan kibomló folyamatát.
Ahhoz, hogy a lélek tapasztalati úton is megismerhesse azt a dicsőséget és szeretetet, amit elméletben már tud magáról, meg kellett teremtenie a viszonylagosság világát, és el kellett felejtenie önmagát. Nem tapasztalhatod meg a teljességet anélkül, hogy ne szembesülnél azzal, ami nem te vagy, ezért vetítetted ki magad az időbe és térbe, elosztva a figyelmedet a gyermekkor, a felnőttkor és a párhuzamos életek különböző tapasztalati darabkái között, hogy aztán az összeillesztésük révén emlékezhess önmagad teljességére, és rájöjj hogy ki vagy valójában.
Részletek a 3. ülésből - 2025. 05. 13., az 5. ülésből - 2025. 05. 26., és a 13. ülésből.