Miért érzem úgy, hogy nem az én életemet élem?

Előfordul, hogy kívülről nézve minden rendben van. Van munka, kapcsolat, család, megszokott hétköznapok, talán olyan dolgok is, amelyekre régen vágytál. Mégis megjelenik benned egy nehezen megfogható érzés: mintha valahogy nem lennél teljesen jelen a saját életedben. Teszed, amit kell, működteted a napokat, közben egyre gyakrabban érzed, hogy valami hiányzik.

Sokszor ilyenkor rögtön azt kezdjük keresni, mit kellene megváltoztatni kívül. Másik munka, másik kapcsolat, új hely, új cél. Pedig lehet, hogy először azt érdemes megnézni, mikor kezdtél eltávolodni attól, amit belül igaznak érzel.

Hogyan néz ki egy jó élet?

Gyerekkorunktól kezdve rengeteg elképzelést kapunk arról, hogyan néz ki egy jó élet. Mit jelent sikeresnek lenni, milyen munkát érdemes választani, mikor kell családot alapítani, mennyit kell keresni, hogyan kell viselkedni, és mi számít elfogadhatónak. Ezek közül sokat úgy veszünk magunkra, hogy észre sem vesszük. Egy idő után már a saját gondolatunknak érezzük azt is, amit eredetileg valaki más mondott nekünk.

Így könnyen létrejöhet egy élet, amely logikus, elfogadható és kívülről akár irigylésre méltó, belül mégsem mozgat meg igazán. Mész előre, teljesíted a következő feladatot, eléred a következő célt, és amikor odaérsz, az öröm rövidebb ideig tart, mint gondoltad. Már keresed is a következő pontot, ahol talán végre megérkezel.

Én úgy látom, ilyenkor sokszor nem több célra van szükségünk. Inkább arra, hogy újra meghalljuk, mit érzünk a saját életünkkel kapcsolatban.

Az élet akkor kezd idegenné válni, amikor túl sokáig mások elképzelései alapján próbáljuk felismerni önmagunkat.

Folyamatosan változunk

Van egy másik oka is annak, hogy az ember egyszer csak távolinak érzi a saját életét. Folyamatosan változunk, miközben hajlamosak vagyunk úgy élni, mintha ugyanazok lennénk, akik öt vagy tíz évvel ezelőtt voltunk. Egy korábbi döntésed akkor teljesen őszinte lehetett. Az a munka, kapcsolat vagy életforma valóban kifejezhetett téged. Közben tapasztaltál, változtál, új dolgokat ismertél fel magadról, és lehet, hogy valami már nem ugyanúgy igaz benned.

Ebből nem következik automatikusan, hogy mindent el kell hagynod. Sokszor a külső forma maradhat, miközben te egészen más módon kezdesz jelen lenni benne. Máshogy beszélsz, határokat húzol, időt adsz annak, ami feltölt, vagy végre kimondasz valamit, amit régóta érzel. Máskor valóban eljön egy pont, amikor egy régi forma már nem tud együtt növekedni veled. Ezt belül általában jóval hamarabb érezzük, mint ahogy készek vagyunk cselekedni.

A nehézség ott kezdődik, amikor ezt a belső jelzést hosszú időn át felülírjuk azzal, hogy „ezt már felépítettem”, „ezt várják tőlem”, „ennyi idősen már itt kell tartanom”, vagy „mit fognak szólni hozzá?”.

Az életed akkor válik igazán a sajátoddá, amikor már nem kívül keresed, ki kellene hogy legyél, hanem teret adsz annak, aki belülről szeretne rajtad keresztül megnyilvánulni. - Komlósi Dániel

Mi maradna?

Képzeld el egy pillanatra, hogy nincs életkorod, nincs foglalkozásod, nincs társadalmi státuszod, és senki sem tudja rólad, milyen szerepeket töltesz be. Nem kell bizonyítanod, hogy jó szülő, jó társ, sikeres ember vagy spirituálisan fejlett ember vagy. Ott vagy minden címke nélkül.

Milyen dolgok felé indulna el természetesen a figyelmed? Mit csinálnál szívesen akkor is, ha senki nem tapsolna hozzá? Milyen emberek között éreznéd magad otthon? Milyen részedet mutatnád meg, ha nem kellene előre kiszámolnod mások reakcióját?

Ha egy időn és szerepeken kívüli nézőpontból tekintenél végig az életeden, talán egészen másképp mérnéd a sikert is. Kevésbé lenne fontos, hogy pontosan mikor értél el valamit, és sokkal érdekesebbé válna, mennyire tudott az életed kifejezni téged. A tapasztalások ebből a tágabb nézőpontból nem egyszerűen jó vagy rossz döntések sorozatai. Mindegyik segít felismerni, mi áll közel hozzád, mi távolít el magadtól, és milyen módon szeretnéd tovább megélni önmagadat.

Önmagadhoz visszatalálni sokszor azt jelenti, hogy felismered, melyik része az életednek hordoz még téged, és melyiket hordozod már csak megszokásból. - Komlósi Dániel

Apró választásokban

Az önazonosság ritkán egyetlen nagy döntéssel tér vissza. Sokkal gyakrabban apró választásokban. Kimondasz valamit, amit eddig magadban tartottál. Nemet mondasz valamire, amit mindig kötelességből vállaltál. Visszatérsz egy régi érdeklődéshez. Elkezdesz időt hagyni arra, amitől élőbbnek érzed magad. Ezek kívülről talán jelentéktelen változások, belül azonban újra kapcsolatot teremtenek veled.

És érdemes figyelni azokra a pillanatokra, amikor elveszik az idő. Amikor valamit úgy teszel, hogy közben nem figyeled, elég jó vagy-e benne, mit gondolnak rólad, vagy lesz-e belőle valami. Sokszor ezek a pillanatok mutatják meg a legtisztábban, milyen irányban tud szabadabban kifejeződni az egyéniséged.

Ha most úgy érzed, hogy valahol eltávolodtál a saját életedtől, talán még nem kell tudnod, pontosan merre vezet tovább az út. Elég lehet őszintén megkérdezni:

Ha egyetlen ember elvárásának sem kellene megfelelnem, miből szeretnék többet megélni abból az emberből, aki belül már most is vagyok?

Lehet, hogy a válasz nem egy teljesen új élet felé mutat. Lehet, hogy ugyanennek az életnek egy sokkal inkább önazonos megéléséhez vezet.