Miért nem kapok jelet az elhunyt szerettemtől?
Nem utazott messzire - egyetlen gondolatnyi távolságra van tőled. Nem a jel hiányzik, hanem a csend, amelyben észrevehetővé válik.
A legnagyobb fájdalom, amit egy szeretted távozásakor átélsz, abból a hitből fakad, hogy a halált térbeli szakadékként éled át. De a valóság az, hogy a halál utáni lét nem egy távoli bolygón vagy egy elérhetetlen, fellegek feletti dimenzióban található. Ez a környezet az általad ismert fizikai világ kellős közepén / között létezik, csupán a fizikai érzékszerveid korlátozottak ahhoz, hogy közvetlenül ráhangolódjanak.
Amikor a szeretted letette a testi burkát, nem utazott messzire - csak levetette a háromdimenziós kellékeket, és egy másik, finomabb rezgésmezőre váltott át. A köztetek lévő távolságnak semmi köze a fizikai térhez: ő egyetlen gondolatnyi távolságra van tőled, és a lélek szintjén közelebb lehet hozzád, mint valaha.
Nem a jel hiányzik - a szűrő nem engedi át
Ha úgy érzed, nem kapsz jelet, érdemes megvizsgálnod, hogy valójában nem az elme racionális szűrője-e az, ami elutasítja a már megérkezett üzeneteket.
A szellemi világ és a lélek finom rezgéseken keresztül kommunikál: egy váratlan hőmérséklet-változás, egy megmagyarázhatatlan légáramlás a zárt szobában, vagy egy hirtelen felbukkanó, jellegzetes illat - legyen az a kedvenc parfümje, egy elsuhanó dohányfüst-foszlány, egy halk, emlékezetes dallam vagy egy emlék róla - mind-mind az ő jelenlétüket és gondolatformáikat tanúsítják.
Az elme azonban merev bizonyosságot követel, és az ilyen finom benyomásokat azonnal „képzelődésnek” vagy „véletlen egybeesésnek” bélyegzi. Amíg a fizikai bizonyítékok elvárásába kapaszkodsz, addig az érzékelésed zárva marad az előtt a finom tartomány előtt, amelyben ők léteznek.
A szeretet a legközvetlenebb médium
A kapcsolattartáshoz nincs szükséged látnokokra, szellemidézőkre vagy bonyolult rituálékra: a szeretet a legtökéletesebb és legközvetlenebb médium.
A „túloldalon” - ahol valójában nincs is túloldal - a telepátia torzítás nélkül, zavartalanul működik. Ez azt jelenti, hogy egyetlen olyan gondolatot vagy halk érzést sem tudsz felidézni a szerettedről, amiről neki ne lenne azonnal, hiánytalanul tudomása. Mihelyt megérzik, hogy szomorú vagy, a lélek azonnal hozzád siet, hogy a jelenlétével vigasztalást, bátorítást és békét nyújtson.
Nem a jel hiányzik tehát, hanem az a belső csend, amelyben ez a finom, szeretetteljes érintés észrevehetővé válik.
Amit a gyász elzár
Amikor a görcsös gyász, a magány és a hiány érzése uralja a tudatodat, a rezgésedet pontosan azon a frekvencián tartod, hogy „nincs itt a szerettem”. A vonzás törvénye - vagy a szent tükör elve - alapján a hiányra való állandó fókuszálás csak még több hiányt és elszigeteltséget hív életre a tapasztalataidban.
A szeretet, amit tőle kaptál, valójában sohasem halt meg. Az most is benned él, a lényed részévé vált.
Amikor megengeded magadnak, hogy megbékélj a jelennel, és elkezded méltányolni a múlt közös ajándékait, a sűrű gyász felhője eloszlik, és a csatorna újra megnyílik a finomabb érzékelések előtt.
„Nem a jel hiányzik, hanem az a belső csend, amelyben ez a finom, szeretetteljes érintés észrevehetővé válik.”
- Komlósi Dániel
Közvetített üzenet ebben a témában
Amit a témáról kérdeztek, és amit rá válaszul kaptam.
