„Hallgass a szívedre” - de mi van, ha pont ezért használtak ki?
Nem a szíved hozta rád a bajt. Sokszor nem is a szíved szólalt meg, hanem egy régi seb, ami a hangját utánozta. Így különítheted el a kettőt.
Hányszor hallottuk már, hogy hallgassunk a szívünkre, legyünk szeretetteljesek, bízzunk az emberekben, és merjünk adni magunkból? Aztán egyszer csak azon kapjuk magunkat, hogy valaki visszaélt a bizalmunkkal. Mi segíteni akartunk, megérteni, szeretni, ő pedig kihasználta ezt. És ilyenkor joggal merül fel bennünk a kérdés: tényleg jó dolog a szívünkre hallgatni, ha ennyi fájdalom lehet a vége?
Amikor a szeretet nevében feladjuk önmagunkat
Szerintem itt van valami, amit gyakran félreértünk a szeretettel kapcsolatban. Azt hisszük, hogy ha igazán szeretünk valakit, akkor mindig megértőnek, türelmesnek és elfogadónak kell lennünk. Újabb esélyt adunk, elnézzük a bántó viselkedést, háttérbe szorítjuk a saját érzéseinket. Közben észre sem vesszük, hogy lassan eltávolodunk önmagunktól, miközben minden erőnkkel próbálunk közel maradni valaki máshoz.
De vajon tényleg a szívünkre hallgatunk ilyenkor? Vagy arra a félelmünkre, hogy ha nemet mondunk, elveszíthetjük a másik szeretetét? Mert a kettőt néha nagyon könnyű összekeverni. Különösen akkor, ha korábban azt tanultuk meg, hogy a szeretetért meg kell dolgozni, alkalmazkodni kell, és mások szükségletei mindig fontosabbak a sajátunknál.
A szeretet nem követeli meg, hogy feladd önmagad
Én úgy látom, hogy a szeretet természetéből fakadóan szabad. Nem követeli meg, hogy feladjuk önmagunkat. Ha egy kicsit tágabban tekintünk az életre, és felismerjük, hogy mindannyian ugyanannak a létezésnek vagyunk részei, akkor ebbe az egységbe mi magunk is beletartozunk. Ugyanaz a szeretet, amellyel mások felé fordulunk, bennünket is megillet. Hogyan is lehetne teljes az a szeretet, amelyből éppen önmagunkat hagyjuk ki?
És van még valami fontos. Attól, hogy valaki kihasználta a jóságodat, a szereteted nem vált értéktelenné. A másik ember döntése nem határozza meg a te szándékod tisztaságát. Ugyanakkor jogod van felismerni, ha valami már nem jó neked. Jogod van nemet mondani, távolságot tartani, és úgy szeretni valakit, hogy közben nem engeded újra és újra megbántani magad.
Amikor a szív nemet mond
Talán éppen ezt kellene újra megtanulnunk a szívünkről. Hogy nemcsak akkor szól hozzánk, amikor adni, segíteni vagy megbocsátani szeretnénk. Akkor is, amikor valami fáj. Amikor elfáradunk. Amikor legbelül érezzük, hogy ideje lenne végre magunk mellé állni.
Mert a szívedre hallgatni néha azt jelenti, hogy szeretettel igent mondasz valakinek. Máskor pedig azt, hogy ugyanazzal a szeretettel végre nemet mondasz.
És egyik miatt sem kell kevésbé szeretetteljes embernek érezned magad.
Hogyan hallgass a szívedre ezentúl, hogy ne érjen baj?
Kérdezd meg:
„Ezt most a félelem mondatja, vagy a szeretet?"
A félelem siettet, szorongat és elvárásokat támaszt; a szeretet nyugodt, tágas és békét ad.
Váltsd át a fókuszodat:
„Mit tenne most a szeretet önmagammal szemben?"
Ne a másiktól várd a teljességet. A kapcsolat célja nem az, hogy a másik kiegészítsen, hanem hogy megoszd vele a saját, már létező belső békédet és teljességedet.
- Komlósi Dániel - Naptudat
Közvetített üzenet ebben a témában
Amit a témáról kérdeztek, és amit rá válaszul kaptam.
