Ki Isten? A Teremtő, a lélek és a bennünk élő isteni jelenlét

Amikor felteszed a kérdést, hogy ki Isten, valójában a saját létezésed egyik legmélyebb titkára keresed a választ. Hiszen ahhoz, hogy megértsd, honnan származol, miért vagy itt, és milyen kapcsolat fűz a teremtés egészéhez, előbb-utóbb eljutsz ahhoz a kérdéshez is, hogy mi az a végtelen intelligencia és tudatosság, amelyből maga az élet megszületett.

Amit Istenről gondolunk

Az emberiség évezredek óta próbálja megérteni Istent. Különböző nevekkel illette, vallásokat és tanításokat épített köré, és mindeközben sokszor olyan emberi tulajdonságokkal ruházta fel, amelyek a saját félelmeiből, vágyaiból és elképzeléseiből születtek. Így vált Isten sokak szemében egy távoli, ítélkező hatalommá, aki figyeli az emberek tetteit, jutalmazza az engedelmeseket és megbünteti azokat, akik eltérnek az általa kijelölt úttól.

Sokáig azt gondoltam, hogy Isten valaki, aki távol áll tőlem, kint van különállóként valahol a messzeségben. Néha még a felhőket is fürkésztem, hátha meglátok valakit. :)

De gondolkodj el egy pillanatra azon, hogy ha Isten valóban minden létező forrása, akkor hogyan lehetne bármi is, ami tőle teljesen függetlenül létezik? Ha belőle született a világegyetem, az élet és minden tudatosság, akkor az ember sem lehet a teremtésen kívül álló, attól elszakított lény.

Isten ebben az értelemben nem egy személy a sok közül, még csak nem is egy rendkívüli képességekkel rendelkező létező, hanem maga a végtelen, önmagát felismerő és kifejező tudatosság. Az a teremtő jelenlét, amely minden élet mögött ott húzódik, és amelynek a fizikai világ nem valamiféle tőle független alkotása, hanem saját létezésének egyik megnyilvánulása.

Miért teremtett Isten, ha önmagában már eleve teljes?

Képzelj el egy végtelen tudatosságot, amelyben minden lehetőség jelen van, ám ezek a lehetőségek még nem öltöttek egyéni tapasztalatot. Ismeri a szeretet minden lehetséges formáját, de milyen volna a szeretetet egy anya ölelésén, egy gyermek mosolyán vagy két ember egymásra találásán keresztül átélni? Ismeri a teremtés lehetőségét, de milyen volna egy festő kezével alkotni, egy zenész fülével hallani vagy egy ember szívével érezni mindazt, ami a fizikai létezésben megtapasztalható?

A teremtés egyik legszebb értelmezése éppen az, hogy Isten azért fejezi ki önmagát végtelen számú léleken és tudati szikrán keresztül, hogy ne csupán a lehetőségek teljességeként ismerje önmagát, hanem a megélés végtelen változatosságában is megtapasztalja saját természetét. Minden lélek egy különleges nézőpont, minden élet egy megismételhetetlen történet, amelyen keresztül a végtelen tudatosság újabb és újabb módon ismerhet rá önmagára.

Ez azonban nem jelenti azt, hogy Isten valóban szétdarabolódott volna, és a részei elszakadtak volna egymástól. Ahogyan az óceán hullámai is különböző alakot öltenek, mégis ugyanabból a vízből állnak, úgy a lelkek is egyéni tapasztalatokat élnek át, miközben létezésük mélyebb természetében ugyanahhoz a Forráshoz tartoznak.

Isten rajtad keresztül is tapasztalja a létezést

És itt érkezünk el ahhoz a felismeréshez, amely az ember önmagáról alkotott képét is megváltoztathatja.

Isten rajtad keresztül is tapasztalja a fizikai létezést. A döntéseiden, az érzéseiden, az emberi kapcsolataidon és mindazon keresztül, amit a saját életedben létrehozol.

Amikor először pillantasz meg egy gyönyörű tájat, amikor örömöt érzel egy szeretted sikerének láttán, vagy amikor hosszú évek nehézségei után végre képes vagy megbocsátani valakinek, ezek a tapasztalatok mind a létezés különleges kifejeződései. A te szemeden keresztül a világ egy olyan nézőpontból válik megtapasztalhatóvá, amely pontosan ebben a formában senki más számára nem létezik. Életed ezért nem jelentéktelen események véletlenszerű sorozata, hanem egy olyan egyéni tapasztalás lehetősége, amelynek helye van a teremtés egészében.

„A királyság bennetek van" – Yeshua tanítása

„A királyság bennetek van, és kívületek is. Amikor megismeritek önmagatokat, felismeritek, hogy az élő Atya gyermekei vagytok."

– Tamás evangéliuma, 3. logion

Figyeld meg, milyen különös jelentősége van ennek a tanításnak. Yeshua nem azt mondja, hogy egy távoli helyre kell eljutnod, ahol végre találkozhatsz Istennel. Arra irányítja a figyelmedet, hogy fordulj önmagad felé, és ismerd meg azt, aki a gondolataid, az érzéseid és a rólad kialakított elképzelések mögött jelen van. Mert amikor képes vagy túllépni azokon a történeteken, amelyekkel egész életedben azonosítottad magad, lassan felismerheted, hogy a létezésed több annál a személyiségnél, amelyet a világ felé mutatsz.

Yeshua egy másik tanítása még tovább vezeti ezt a gondolatot:

„Én vagyok a fény, amely mindenek fölött van. Belőlem származott minden, és hozzám tér vissza minden. Hasíts el egy fát, ott vagyok. Emelj fel egy követ, és megtalálsz engem."

– Tamás evangéliuma, 77. logion

Ezt a tanítást a mindent átható isteni jelenlét képeként is megértheted. A fény, amelyről Yeshua beszél, nem csupán a templomokban vagy a szentnek nevezett helyeken van jelen. Ott van a természetben, az élet legapróbb megnyilvánulásaiban, és abban a csendes tudatosságban is, amelyen keresztül mindezt érzékeled.

Amikor tehát Istent keresed, érdemes megvizsgálnod, vajon nem éppen az akadályozza-e a felismerést, hogy valamilyen előre elképzelt formában szeretnél találkozni vele. Lehet, hogy különleges jelenést, hangot vagy megmagyarázhatatlan élményt vársz, miközben az isteni jelenlét megtapasztalásának lehetősége ott van egy őszinte beszélgetésben, a természet csendjében vagy abban a szeretetben, amelyet egy másik ember felé érzel.

Mi történik, ha felismered a benned élő Teremtőt?

Talán először annak megértése változik meg benned, hogy milyen szereped van a saját életed alakításában. Többé nem kizárólag a külső körülmények elszenvedőjeként tekintesz önmagadra, hanem elkezded felismerni azt a belső szabadságot, amely a döntéseidben, a hozzáállásodban és a cselekedeteidben rejlik. Megérted, hogy bár nem irányíthatsz minden eseményt, és nem te vagy az oka mindannak, ami veled történik, mégis van lehetőséged arra, hogy tudatosabban válaszolj az élet kihívásaira.

A benned élő teremtő minőség felismerése ezért nem valamiféle korlátlan személyes hatalom megszerzését jelenti. Sokkal inkább annak megértését, hogy gondolataid, szavaid és tetteid hatással vannak arra a világra, amelyben élsz. A szeretet, amelyet megmutatsz, a döntés, amellyel megszakítasz egy régi mintát, vagy a bátorság, amellyel végre önazonos életet kezdesz élni, mind olyan teremtő cselekedetek, amelyek által valami új születhet meg.

„Vagyok, aki vagyok"

És talán ezen a ponton nyerhet számodra mélyebb értelmet a régi isteni kijelentés is: „Vagyok, aki vagyok."

Amikor ezeket a szavakat a saját létezésedre vonatkoztatva szemléled, nem arra kell gondolnod, hogy a személyes éned azonos a teremtés egészével. Inkább arra a csendes, egyszerű bizonyosságra figyelj, amely minden önmagadról alkotott meghatározás előtt jelen van: arra, hogy vagy. Mielőtt nevet kaptál volna, mielőtt megtanultad volna, milyennek kell lenned, és mielőtt a világ elmondta volna, mit gondolj önmagadról, a létezés ténye már ott volt benned.

Éppen ezért arra kérlek, ne próbálj mindenáron különleges emberré válni annak érdekében, hogy közelebb kerülj Istenhez. Ne gondold, hogy csak akkor lehet benned jelen az isteni, amikor békés, szeretetteljes vagy emelkedett állapotban vagy. Emberként lesznek nehéz napjaid, követhetsz el hibákat, érezhetsz haragot, bizonytalanságot vagy félelmet, és ezek a tapasztalatok önmagukban nem szakítanak el attól a mélyebb élettől, amelyből származol.

A felismerés sokkal inkább abban segíthet, hogy ezekben az állapotokban se feledkezz meg a választás lehetőségéről. Hogy amikor félelemből szeretnél reagálni, képes legyél egy pillanatra megállni, és megkérdezni önmagadtól, milyen válasz születhetne benned a szeretetből.

Egy kérdés, amit én szoktam feltenni magamnak

Három gyermek mellett nálunk sem mindig egyszerű az élet. Imádom őket, de azért vannak napok, amikor a folyamatos figyelem, amit igényelnek, a rövid éjszakák és a hajnali kelések rendesen próbára teszik a türelmemet. Néha én is érzem, hogy kezdek elfáradni, egyre feszültebb vagyok, és egy egészen apró dolog is elég lenne ahhoz, hogy ingerülten reagáljak. Biztosan ismered te is ezt az érzést, amikor már szinte kimondanál valamit, amit később talán megbánnál.

Ilyenkor próbálom észrevenni magamban ezt a pillanatot, mielőtt a feszültség átvenné az irányítást. Megállok egy kicsit, veszek egy levegőt, és felteszek magamnak egy kérdést:

„Mit tenne most a szeretet?”

És tudod, érdekes, mert ettől még ugyanúgy fáradt maradok, a gyerekek sem lesznek hirtelen csendesebbek, de bennem valami mégis megváltozik. Eszembe jut, hogy nem muszáj minden érzésemre azonnal reagálnom, és attól, hogy éppen nehéz egy helyzet, még dönthetek úgy, hogy türelemmel és szeretettel fordulok feléjük. Persze ez nekem sem sikerül mindig, de egyre többször jut eszembe időben feltenni ezt a kérdést.

• Állj meg. Egy lélegzetvétel is elég. Ennyi idő kell ahhoz, hogy a reakció és a válasz közé beférj.

• Kérdezd meg. „Mit tenne most a szeretet?" Ne a helyes választ keresd, csak engedd, hogy megérkezzen valami.

• Válassz. Lehet, hogy ugyanazt teszed, mint addig. De akkor már te döntötted el, nem a félelem.

Elvihető gondolat: „A benned élő isteni természet nem attól válik láthatóvá, hogy milyen szépen tudsz beszélni róla, hanem attól, ahogyan a mindennapjaidban megnyilvánul."

Hogy amikor valaki megbánt, ne feltétlenül a megtorlás legyen az első és egyetlen lehetőséged. És hogy amikor a világ olyan irányba próbál terelni, amelyről belül érzed, hogy nem a te utad, legyen bátorságod a saját felismerésed szerint élni.

Mert a benned élő isteni természet nem attól válik láthatóvá, hogy milyen szépen tudsz beszélni róla, hanem attól, ahogyan a mindennapjaidban megnyilvánul.

Hol keresd, ha keresed?

Ha tehát azt kérdezed tőlem, ki Isten, azt mondanám neked, hogy próbáld meg egy időre elengedni mindazokat a képeket, amelyeket róla alkottál, és fordítsd figyelmedet magára az életre. Figyeld meg, hogyan jelenik meg benned a szeretet, mi történik, amikor valóban jelen vagy, és milyen érzés egy pillanatra nem keresni semmit, hanem egyszerűen megengedni magadnak a létezést.

Talán nem kapsz minden kérdésedre végleges választ, de idővel egyre mélyebben megértheted, hogy a keresésed nem feltétlenül egy tőled távol lévő Istenhez vezet. Lehet, hogy éppen annak felismeréséhez visz közelebb, hogy soha nem is voltál kívül azon az életen, amelyet a legkülönbözőbb neveken próbáltál megszólítani.

És amikor ez a felismerés valóban megérik benned, már nem csupán arról fogsz gondolkodni, hogy ki Isten, hanem egy egészen más kérdés kezd el foglalkoztatni:

Ha az isteni szeretet valóban bennem is jelen van, hogyan tudnám azt a lehető legtisztábban megélni és kifejezni az életemen keresztül?

Mert talán a teremtés egyik legmélyebb szépsége éppen ebben rejlik: hogy a végtelen az egyénin keresztül is képes megmutatkozni, és hogy minden emberi élet lehetőséget hordoz arra, hogy a szeretet ne csupán elmélet vagy tanítás maradjon, hanem valódi, megtapasztalt és továbbadott valósággá váljon.

Ha szeretnél csendet teremteni ahhoz, hogy mindez ne csak gondolat maradjon, a vezetett meditációk között találsz olyat, amelyik elvisz odáig. Ha pedig a saját kérdéseidre keresel választ, azt egy privát üzenetközvetítésen együtt is megnézhetjük.