Ennyi lenne az egész? Amikor minden megvan, mégis hiányzik valami

Van egy különös állapot, amikor az ember körbenéz az életében, és azt látja, hogy tulajdonképpen minden rendben van. Van hol laknia, van munkája, vannak emberek körülötte, talán még olyan dolgokat is elért, amelyekre évekkel korábban vágyott. Mégis megjelenik benne egy csendes gondolat: Ennyi? Ennyi lenne az egész? Mintha minden a helyén lenne, és közben valami mégis hiányozna.

Az Angliában töltött éveim alatt sok mindent elértem abból, amit általában sikernek vagy kiegyensúlyozott életnek nevezünk. Saját vállalkozásom volt, megházasodtam, utaztam a világban, megtapasztaltam olyan dolgokat, amelyekre korábban vágytam. Mégis végig ott maradt bennem valami. Egy apró „de”. Minden jó, de... valami mégsem teljes.

Lehet, hogy nincs külső megoldás

Sokáig könnyű azt hinni, hogy ennek a hiánynak is van valamilyen külső megoldása. Talán még egy cél, még egy siker, több pénz, egy új élmény vagy valami, amit eddig nem próbáltunk. Aztán amikor ezekből is egyre több kerül az életünkbe, és az a bizonyos „de” továbbra sem tűnik el, lassan más irányba kezd fordulni a figyelmünk. Felmerül egy sokkal mélyebb kérdés: lehet, hogy nem valami hiányzik az életemből, hanem én hiányzom belőle valamilyen módon?

Számomra az egyik fontos felismerés az volt, hogy a belső teljesség érzése nagyon ritkán abból születik, hogy sikerül mindent megfelelően elrendeznünk magunk körül. Sokkal inkább abból, hogy kapcsolatban vagyunk azzal, amit érzünk, amit szeretünk, amit igaznak élünk meg, és amit önmagunkból szeretnénk kifejezni.

Engedd el az idővonalat

A fizikai életben könnyű mérföldkövekben gondolkodni. Hány éves vagyok, mit értem el, mim van, hol tartok másokhoz képest. Innen nézve az élet gyakran egymást követő feladatok sorozatának tűnik.

Próbáld meg egy pillanatra elengedni ezt az idővonalat.

Képzeld el, hogy nincs életkor, nincs határidő, nincs olyan, hogy késésben vagy, és senkihez sem kell hasonlítanod magadat. Már nem azt nézed, mit sikerült megszerezned, hanem azt, mit tapasztalsz meg önmagadból ezen az életen keresztül.

Mennyire vagy jelen benne? Mennyire mersz szeretni? Mennyire tudod megmutatni azt, aki vagy? Mennyire engeded magadnak az örömöt, a kíváncsiságot, az alkotást, a nyugalmat? Milyen részed szeretne még megszületni a világban?

Más jelentést kaphat az üresség

Ebből a tágabb nézőpontból egészen más jelentést kaphat az üresség. Lehet egy belső tér, amely felszabadult, mert azok a dolgok, amelyek korábban kitöltötték, már nem képesek ugyanúgy megszólítani. Ilyenkor azonnal újabb dolgokkal megtölteni talán nem is szükséges.

A csendben ugyanis észrevehetővé válhat valami, amit a folyamatos tevékenység eltakart.

• Amit sikernek nevezünk, megtöltheti az életünket dolgokkal. A teljesség akkor kezd megszületni, amikor önmagunk is egyre inkább jelen vagyunk benne. - Komlósi Dániel

Egy egyszerű gyakorlat

Keress tíz nyugodt percet, amikor nem kell semmit megoldanod. Vegyél elő egy papírt, és fejezd be háromszor ezt a mondatot:

„Azt érzem, hogy valami hiányzik az életemből, és elsőre azt gondolom, hogy ez…”

Írd le azt, ami valóban eszedbe jut. Lehet több pénz, társ, siker, szabadság, utazás vagy bármi más. Ezután minden válasz mellé írj még egy kérdést:

„Milyen érzést remélek ettől?”

Lehet, hogy a több pénz mögött biztonságot találsz. A párkapcsolat mögött kapcsolódást. Az utazás mögött szabadságot. A siker mögött azt az érzést, hogy értékes vagy. A változás mögött elevenséget. Végül kérdezd meg magadtól:

„Hogyan tudnék ebből az érzésből ma egy egészen kis részt megengedni magamnak?”

Nem kell rögtön megváltoztatnod az életedet. Ha szabadság hiányzik, lehet, hogy ma húsz percet úgy töltesz, ahogy valóban szeretnéd. Ha kapcsolódás, felhívsz valakit és őszintén beszélgetsz vele. Ha alkotás, előveszel valamit, amit régóta halogatsz. Ha csend, egyszerűen kikapcsolod egy időre azt, ami folyamatosan figyelmet kér tőled.

Ezek apró dolgok, mégis közelebb vihetnek ahhoz, amit valójában keresel.

„A belső ürességet nem mindig megtölteni kell. Néha elég csendben maradni benne addig, amíg megmutatja, minek szeretne helyet adni.”

Mi van, ha mindvégig csak az volt a kérdés, hogy melyik részed hiányzik abból az életből, amelyet már most is élsz? Ki vagy Te valójában, és hogy szeretnéd magad kifejezni ebben a világban?